Számos előadás és koncert várta az idelátogatókat. Ugyanakkor a harcosságból sem volt hiány: a szakszervezeti szövetség délelőtti rendezvényén a szónokon elsősorban összefogásra szólítottak fel, és magasabb béreket, a dolgozók megbecsülését követelték. A szakszervezeti programok tovább folytatódtak az egyes ágazatok szakszervezeti sátrainál, illetve a szövetség közös programjaival a városligeti Napozóréten.

Elmúltak azok az idők, amikor a sör mellé virsli dukált a városligeti május elsejéken. A sör ugyan maradt, de a majális színes kavargásában számos utcai ételt kóstolhattak a Városligetbe látogatók. A kifőzdék környékén alig lehetett ülőhelyet találni, flekken, sült hal és a mindenféle finomsággal töltött lepény igen népszerűnek számított. A legtöbben azonban a lángost választották, persze lehet azért is, mert majdnem minden harmadik pultnál ezt az étket ajánlották.

A 19. század vége óta ünneplik a május elsejét, amely elsősorban a szakszervezetek által tömörített harcos munkásság felvonulását, és számtalanszor a rendőrökkel való összecsapásba torkolló tiltakozását jelentette. Így volt ez Magyarországon is, míg a második világháború után hivatalos ünneppé nem tették május első napját. A Kádár-rendszer évtizedeiben a munkásság hatalmát reprezentáló felvonulás mellett a kikapcsolódás és a szórakozás eseményévé vált.