A Király Gyógyfürdő elődjének építését Arszlán budai pasa kezdte meg 1565-ben, de ő nem élvezhette a víz jótékony hatását, mert mint sikertelen hadvezért, a szultán kivégeztette. Az építkezést utódja, Szokoli Musztafa pasa uralkodása idején fejezték be.

A Király Gyógyfürdőnek sosem volt saját melegvize, mert a forrástól viszonylag távol, az akkori várfalon belül jelölték ki a helyét. Azért ott, mert a mohamedán vallás szerint tisztálkodni kell a napi imák előtt, és ettől akkor sem lehetett eltekinteni, amikor éppen zajlott az ostrom.

Egyébként a törökök felismerték, hogy egyes termálvizek gyógyítanak is, ezért általában az ilyen források fölé építették a fürdőket.

Mivel a legközelebb lelőhely a mai Lukács Fürdőnél volt, onnan vörösfenyőből készült vezetéken juttatták el a vizet a Horosz kapuhoz, vagyis a mai Királyhoz.

A törökök kiűzése után, az 1700-as évek legvégén a fürdő a König család birtokába került, ők ötvözték a régit az újjal, és a meghagyott eredeti részeket klasszicista épületekkel egészítették ki. A létesítmény a mai, magyarosított nevét erről a családról kapta.

A fürdő a II. világháborúban megrongálódott, de szerencsére a lövedékek többnyire elkerülték a XIV. századi részeket. Az átfogó felújításra 1950-ben került sor.

Közel hetven év elteltével időszerű volt egy újabb teljes renoválás, és 2017 körül a tervek el is készültek. Akkor úgy számoltak az illetékesek, hogy a két évig tartó munka 2018-ban elkezdődik. Azonban ebből nem lett semmi, és 2020-ban nem megnyitották, hanem a COVID-ra hivatkozva éppenséggel bezárták a Királyt. Ellentétben a többi fürdővel, a járvány csillapodásakor sem került le a lakat a fürdő bejáratáról.

December közepén azonban ideiglenesen kinyitotta a kapuit a Fő utcai épület, mert az ImagineBudapest szervezésében körül lehetett nézni az elhagyott és egyre romló állapotú épületben. A képeket IDE kattintva láthatják.