A Windsor kastély jelenleg is a királyi család egyik rezidenciája, ami Anglia legrégebben lakott kastélya. Mint mindenhol Angliában, itt is egyszerű, letisztult, impozáns előcsarnokban gyűlhetnek a látogatók a belépésre várva. Minden teremhez készítettek egy hangos guide-ot, több nyelven is, hogy ne csak a szemnek, hanem a fülnek is élvezetes legyen a királyi túra.

Mária királyné babházában lakhatnánk is, ha hirtelen picire zsugorodnánk, mert még a lift is működik benne. Az állami lakosztályokat a királyi műkincs-gyűjtemény ereklyéi díszítik, köztük Sir Anthony van Dyck híres hármas portréja I. Györgyről, valamint finom gobelinek és porcelánok, szobrok és páncélok.

A kastély különböző termeit más-más stílusban és hangulatnak megfelelően rendezték be. Nincs két ugyanolyan terem vagy szoba, a közös bennük csupán annyi, hogy rendkívül impozánsak és elegáns a berendezésük.

A kertet ma is kertészek hada ápolja. A látogatót az az érzés keríti hatalmába, hogy szívesebben lenne a királyi család tagja, és töltené itt minden hétvégéjét.

A Windsor kastélyt egy komplett kis város veszi körbe, ami hasonlatos a középkori mintához, de ma már sokkal modernebb, tipikus angol kisváros jelleggel. Rengeteg étterem, különböző lakberendezési üzlet, és tradicionális ajándékboltban vásárolhatunk.

Az idő és lassan pénz hiánya miatt is a követező állomásunk már a repülőtér volt. Újfent hálát adtam a kisbuszért, ami egyenesen a Lutonra vitt minket, hogy aztán már csak fel kelljen szállni a gépre. Szívesen maradtunk volna még, de már rég megtanultam, hogy, amit élvez az ember, az nagyon gyorsan eltelik. Kellemesen elfáradva hagytuk el a brit légteret. Én azért még tartottam egy gyors közvélemény kutatást a csoport körében, hogy milyennek találták az utat, és jönnének e máskor is az Unitravellel?

A válasz egybehangzóan az volt, hogy nagyon elfáradtak, de az út fantasztikus volt! Amint kipihenik magukat jöhet a következő állomás.

Majd én is kényelembe helyezhettem magam úton hazafelé…